Spiegler Elemér négy gyermekes zsidó családban született. A család 1920-ban költözött Szombathelyre Felsőőrről. 1922 óta ugyanabban a házban él. Édesapja a Monarchia hadseregében töltött be tiszthelyettesi posztot. Testvérei közül leánytestvére már gyermekkorában meghalt. A fiúk közül Bélát tudták csak felsőbb iskolában taníttatni, ő érettségit is szerzett. Elemér cipésznek tanult. 1926. október 26-án szegődött suszterinasnak Fischer Bernát mellé a Kőszegi utcába, ott tanulta ki a mesterséget.

1935. április 1-jén vonult be sorkatonai szolgálatra Kőszegre, 1936-ban leszerelt ebben az évben hunyt el édesapja. 1939-ben a Cipőgyárban kezdett dolgozni, majd 1940-ben Erdélybe és a Felvidékre került munkaszolgálatra.

1944-45-ig a mauthauseni koncentrációs táborba vitték, ahonnan 1945. júliusában került ki. Eddigre már egész családját elveszítette, így egyedül kellett új életet kezdenie.

1946. március 31-én házasodott meg a zalalövői Weltlinger Rozáliával, aki Auschwitzból menekült meg, szintén család nélkül maradva. 1948. januárjában született meg első gyermekük Éva, 1954. júliusában pedig második, Tibor.

Egészen nyugdíjazásáig dolgozott a Cipőgyárban mint bőrátvevő. Az ő feladata volt beszerezni a gyártáshoz szükséges alapanyagokat. Munkaköréből adódoan sokat utazott. Nyugdíjazása után a Sárvári Cipő KTSZ-hez került és 72 éves koráig dolgozott ott. Az utolsó pár cipőt 87 éves korában készítette családtagjai számára..

Spiegler Elemér korát meghazudtolóan friss, fizikailag és szellemileg egyaránt ép, teljesen mozgásképes, csupán a hallásával van egy kis probléma. Érdeklődik a világ dolgai iránt, naponta tájékozódik napilapok olvasásával. A mai napig kutatja a második világháború történéseit sokat olvas a témáról, valamint DVD filmeket néz. Jelenleg is beszél németül, szereti a focit és az operettet.

(Fotó: szombathely.hu)